A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MATÁSZSZ) és a Cseh Távhőszolgáltatók Szövetsége (TS ČR) szorosabb együttműködésre törekszik. A Budapesti Cseh Nagykövetségen működő Czech Trade Promotion Agency magyarországi irodája idén kiemelt figyelmet fordít a magyar és cseh távhőszolgáltatók, valamint a távhőhöz kapcsolódó vállalatok üzleti kapcsolatainak fejlesztésére. A cél, hogy felfedezzük azokat a szinergiákat, amelyek lehetővé teszik a közös munkát, tapasztalatcserét és hosszú távú együttműködéseket. Az együttműködés egyik fontos mérföldköve egy cseh-magyar kapcsolatépítő rendezvény lesz, amelyet az őszi konferencián való részvétel követ majd.
A távfűtés története és jövője Csehországban
A társadalmi és gazdasági változások következtében a hőenergia iránti kereslet drasztikusan, több tíz százalékkal csökkent. Ez – a szükséges beruházásokkal és az üzemanyagpiac árképzésének felszabadításával együtt – jelentős hatást gyakorolt a távhőtermelő egységek gazdasági helyzetére és piaci pozíciójára. Ugyanakkor különösen a nagyobb távhőforrások új piacokra léptek be: az erőművi villamosenergia-piacra (már 1996-tól kezdődően), majd 2001-től a ČEPS által szervezett rendszerszintű szolgáltatások piacára is. Ennek eredményeként a távhőtermelők Csehország legjelentősebb független villamosenergia-termelőivé váltak.
A távhőszolgáltatás fejlődésére a 20. század kilencvenes éveitől kezdve főként az üzemanyag- és energiaárak fokozatos liberalizációja, a versenykörnyezet kialakulása, a külföldi befektetők megjelenése, valamint az új környezetvédelmi és energetikai törvények elfogadása volt hatással. Ezek a jogszabályok a cseh szabályozásnak az EU jogszabályaihoz és normáihoz való igazítását szolgálták, beleértve a legmodernebb távhőtechnológiákhoz való hozzáférést is. A fent említett hatások miatt ugyan az új rendszerek kiépítése stagnált, azonban a meglévő rendszerek – a termeléstől kezdve egészen a végfelhasználásig – hatékonyabbá váltak. Az új technológiák közé tartoztak például a fluidizáltágyas kazánok, a kéntelenítő berendezések és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő (kogenerációs) egységek. A hőelosztás terén áttértek az előre gyártott, előszigetelt csővezeték-rendszerekre, a nagy teljesítményű hőcserélőkre és a kompakt hőátadó állomásokra. A végfelhasználók oldalán pedig megjelentek a mérési és szabályozási rendszerek, a termosztatikus szelepek, valamint elindult az épületek szigetelése is.
A 21. század második évtizedét a cseh távhőszolgáltatásban az ökológiai szempontok erősödése és a meglévő hőforrások, valamint hőellátó rendszerek működésének racionalizálása jellemezte. Ez az időszak egyben az energiaszektor szabályozásához és a jogszabályi előírásokhoz való alkalmazkodás korszaka is volt. Emellett egyre nagyobb szerepet kapott az alternatív tüzelőanyagok és energiaforrások felhasználása, valamint a hosszú távú energiastratégia kidolgozása annak érdekében, hogy kezelni lehessen az alapvető tüzelőanyag, a barnaszén „hiányát”. A fogyasztói oldalon szintén megfigyelhető volt a hőfelhasználás racionalizálása: az épületek komplex szigetelése, az ablakok cseréje és a fűtési rendszerek kiegyensúlyozása révén csökkent a hőenergia iránti kereslet. A lakosság éves átlagos hőfogyasztása fűtésre és melegvíz-ellátásra 1990 óta 60 GJ-ról 25 GJ-ra csökkent, az új építésű lakóházakban pedig ez az érték ma már jellemzően 20 GJ körül alakul.
Jelenleg a cseh távhőszolgáltatás legfőbb témája a dekarbonizáció felgyorsítása és a hazai szén teljes kivezetése az energiatermelésből. A közepes méretű távhőtermelők többsége már teljesítette ennek a folyamatnak a legfontosabb lépéseit. Most a nagyobb távhőforrások vannak soron, amelyek hőellátó rendszereiken keresztül megyeszékhelyeken és nagyvárosokban tízezres nagyságrendű lakosságot, közintézményeket és vállalkozásokat látnak el. A dekarbonizáció fő pillérei közé tartozik a földgáz átmeneti alkalmazása, amelyet a jövőben „zéró emissziós” gázok válthatnak fel, valamint a helyi energiaforrások hasznosítása. Ezek közé sorolható elsősorban a biomassza, valamint a nagyvárosi agglomerációkban működő, távhőszolgáltatáshoz kapcsolódó hulladékenergetikai létesítmények. A helyi energiaforrások közé tartozik továbbá a hőenergia hasznosítása a két cseh atomerőműből: Temelínből (ahonnan nemrég helyezték üzembe a Českě Budějovicébe vezető hővezetéket) és Dukovanyból (ahonnan Brno irányába terveznek hasonló rendszert kiépíteni).
Az utóbbi időben ígéretes hőforrásként merült fel az ipari hőszivattyúk alkalmazása, amelyek alacsony hőmérsékletű és hulladékhőt hasznosítanak. Ezek előnye a távhőszektorban, hogy nyáron az elektromos áramfelesleget képesek felhasználni, míg télen csökkentik az elektromos hálózat terhelését, mivel a távhőtermelők maguk is képesek megtermelni a hőszivattyúk működéséhez szükséges energiát. A geotermikus energia potenciálja ugyanakkor korlátozott, mivel a gyógyvizes forrásokkal rendelkező fürdőövezetek védelme elsődleges szempont.
Ha pusztán statisztikai, mennyiségi alapon hasonlítjuk össze a cseh és a magyar távhőszektort, akkor a cseh mintegy háromszor nagyobb: 1,7 millió háztartást, összesen 4 millió lakost lát el 600 városban és településen, egy 7500 km hosszúságú hőhálózaton keresztül. A hőtermelésre vagy hőenergia-ellátásra több mint 700 vállalat rendelkezik engedéllyel, és további közel 600 vállalkozás működtet olyan hőtermelő és -elosztó rendszereket, amelyek nem engedélykötelesek.
A következő években azonban a cseh távhőszolgáltatásnak szembe kell néznie a szénkitermelés visszaszorulásával, akárcsak a magyar szektornak azzal, hogy a földgáz aránya jelentősen csökkenni fog a hőtermelésben. A közös megoldások között szerepel a helyi energiaforrások hasznosítása, valamint a végfelhasználók hőenergia-felhasználásának további csökkentése, különösen a lakóépületek szigetelésének folytatása révén. A cseh vállalatok így évtizedes tapasztalataikkal támogathatják magyar partnereiket ebben a számos ágazatot átfogó nemzetgazdasági szektorban.