Biomassza árak elismerése a távhőárszabályozásban – lehetséges opciók azonosítása
Szerzők: Mezősi András[1], Szajkó Gabriella[2], Kerekes Lajos[3]
A felülvizsgált előzetes Nemzeti Energia és Klímaterv alapján a földgáz részarányát 50%-ra kell csökkenteni 2030-ig a távhőtermelésben, a biomassza részarányát pedig a mostani 10%-os részarányról 25%-ra kell növelni (NEKT, 2023). Ahhoz, hogy ez a növekedés megvalósulhasson kiszámítható, tervezhető, és beruházásösztönző szabályozást kell megvalósítani. Cikkünkben hét különböző árképzési opciót mutatunk be mint lehetséges módszert a biomassza ár távhőárszabályozásban való meghatározására. Tárgyaljuk ezek előnyeit és hátrányait, és bemutatjuk mekkora lehet a szerepe a távhőtermelők közötti kooperációnak és az egyedi ármeghatározásnak.
Magyarországon a 170 távhőtermelő engedélyese közül 21 használt részben vagy teljes mértékben biomasszát a távhőtermelésben a 2022-es adatok alapján. A biomassza súlya a teljes távhőtermeléshez felhasznált tüzelőanyagok között az elmúlt öt évben stabilnak mondható mind az összmennyiséget (2,9-3,5 PJ), mind pedig a részarányt tekintve (9,5-10,5%) (MEKH, 2023). A felülvizsgált előzetes Nemzeti Energia és Klímaterv alapján a földgáz részarányát 50%-ra kell csökkenteni 2030-ig a távhőtermelésben, a biomassza részarányát pedig a mostani 10%-os részarányról 25%-ra kell növelni (NEKT, 2023). Ahhoz, hogy ez a növekedés megvalósulhasson kiszámítható, tervezhető, és beruházásösztönző szabályozást kell megvalósítani. A jelenlegi távhőárszabályozás alapján évente, egyedi költségvizsgálat alapján kerülnek meghatározásra a biomassza alapú távhőtermelési árak. Ebben a cikkben áttekintjük, hogy milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak a biomassza alapú távhőtermelés árszabályozására, bemutatva a különböző módozatok előnyeit és hátrányait.
Hét különböző árképzési opciót mutatunk be mint lehetséges módszert a biomassza ár távhőárszabályozásban való meghatározására. Ezek eltérnek abban, hogy mekkora kooperáció szükséges a távhőtermelők között, illetve mekkora az egyedi ármeghatározás szerepe. Az alábbi ábra mutatja a hét vizsgált esetet.
Forrás: REKK ábra
Egyedi ármeghatározás historikus beszerzési árak alapján, tűzifa indexálással:
Ezen módszer esetében a szabályozónak meg kell határoznia az induló árakat, és ezt indexálja azonos módon minden termelő esetében. Mivel az indexálás mindenkire ugyanolyan módon hat, ezért az adott szereplőt arra ösztönzi, hogy minél kedvezőbb feltételekkel szerződjön a biomassza beszerzése esetén, mivel, ha kisebb árat sikerül kialkudnia, mint az indexálásból következne, akkor a hasznot megtarthatja. Ugyanakkor ez a módszer igen érzékeny a kiinduló árak meghatározására. Ha a kezdeti ár túlságosan magas, akkor indokolatlan profitot – és ezáltal magasabb termelői távhőárakat – eredményezhet, ha viszont alacsony, akkor hosszú távon veszteségessé válhat a szereplő. Ezért javasolt, hogy a MEKH minden távhőtermelő esetében a korábbi évek (súlyozott) átlagos beszerzési árát, majd annak indexált értékét ismerje el indokolt költségként az árszabályozás során.
Országos referenciaár meghatározása:
Az országos referenciaár esetében a szabályozó meghatározza egy vagy több standard biomassza termék árát, és azt alkalmazza minden szereplőre. Ennek előnye, hogy világosan jelzi az elismert árszintet minden szereplő számára, és a beszerzési árak konvergenciáját eredményezheti, de számos probléma merülhet fel. Egyrészt szükséges hozzá egy transzparens és viszonylag likvid piac, amely még Magyarországon nem valósult meg, másrészt, ha a piacszerkezet lehetőséget ad rá, akkor a kereskedők a referenciaárhoz igazítják az értékesítési áraikat.
Beszállítók egyéni tendereztetése közös módszertan alapján:
Ebben az esetben a szabályozó jóváhagyásával kerül kialakításra közös módszertannal a beszerzés, így a beszerzett biomassza árát automatikus minden termelőnek elismeri az árszabályozás során az árszabályozó. Előnye, hogy versenyben alakulhatnak ki az árak, és az árszabályozás automatikusan elismeri azt. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy nem minden termelő kap versenyző ajánlatot, és magas árak alakulhatnak ki, így eléggé kockázatos lehet. Ráadásul a közös módszertan kialakítása nem egyszerű feladat.
Közös távhőtermelői beszerzés:
Az előző módszertannál abban különbözik ez, hogy itt már a beszerzés is együttesen történik, így még jelentősebb kooperációt igényel a távhőtermelők között. Ráadásul mivel a termelők földrajzilag távol helyezkednek el egymástól, ez jelentős problémák forrásává válhat. Ugyanakkor annak köszönhetően, hogy sok szereplő áll össze, ezért sokkal jobb az alkuerejük, ráadásul külső, jobban hozzáértő kereskedő is végezheti, amely szintén árelőnyt jelenthet a beszerzési ár tekintetében.
Erdészeti aukciók szervezése:
Az erdészet aukciók során nem a távhőtermelői oldalon történik a beavatkozás, hanem a kínálati oldalon. Az erdészetek aukciókat írnak ki, amelyen a távhőtermelőkön kívül más szereplők is részt vehetnek. Az itt kialakuló árakat a szabályozó automatikusan elismeri, mint indokolt költséget. A probléma ezzel a módszerrel, hogy ez távol áll a MEKH kompetenciájától és feladatától, így nincs érdemi ráhatása az aukciók kiírására. Ez csak akkor tud hatékonyan működni, ha elegendően sok szereplő vesz részt az aukción. Ilyenfajta aukciók egyébként más európai országokban is működnek, például Romániában. A biomasszára vonatkozó fejlesztési tervek miatt (lásd a NEKT 2023-as felülvizsgálata során megfogalmazott megújulóenergia és körkörös gazdaság fejlesztési célok) indokolt volna a korlátosan rendelkezésre álló erdészeti eredetű biomassza minél hatékonyabb értékesítése.
Biomassza tőzsde:
Amennyiben egy likvid, és transzparens biomassza/fa tőzsde alakulna ki Magyarországon, akkor a távhőárszabályozásban igen egyszerű lenne az indokolt költség meghatározása. A tőzsde előnye, hogy kikényszeríti a standard termékek kialakítását, és ha jól működik a piac, akkor ez hosszú távon is alapja lehet a távhőárszabályozásnak. Erre vannak Európában is működő megoldások, például a Baltpool. Hátránya, hogy egy ilyen tőzsde kialakítása hosszú időt vesz igénybe, és szintén a MEKH hatáskörén túl helyezkedik el, így arra érdemi ráhatása nincsen. A kialakítást gyorsíthatja, ha már egy meglévő energiatőzsdén kerül egy új termékként bevezetésre. Ráadásul kérdéses, hogy Magyarországon létrejöhet-e kellően likvid tőzsde, vagy regionális piac esetén lehet csak működőképes Egy megfelelően kialakított magyarországi biomassza árutőzsde akár regionális hubbá is válhatna. Egy alternatívája lehet a hazai tőzsdén létrehozásának, ha külföldi tőzsdéhez indexáljuk az árakat, mint például a földgáz esetében sok esetben a holland ártőzsde, a TTF áraihoz kerülnek indexálásra a szerződések.
Biomassza árindex – önkéntes árplatform:
A biomassza önkéntes árplatform működésének lényege, hogy az abban résztvevő szereplők megosztják egymással a beszerzési árakat, majd ezeket valamilyen aggregált módon publikálják. Ha kellően nagyszámú szereplő vesz ebben részt, akkor hiteles árjelzésként is működhet. Ennek előnye, hogy az abban részt vevő szereplők tudják azonosítani, hogy az általuk beszerzett biomassza ára hogyan viszonyul a többi szereplő árávhoz. A transzparencia növelhető, ha nem csak a távhőtermelők vesznek benne részt, hanem akár a fakereskedők is. Az önkéntes árplatform kialakításakor fontos, hogy az anonimitást megőrizzék a szereplők – azaz ne legyen kikövetkeztethető az egyedi áruk, és csak azok a szereplők láthassák ezt az árat, akik árinformációk nyújtásával részt is vesznek ebben. Egy ilyen koordinált és kölcsönös bizalmat feltételező lépésre alkalmas volna a MATÁSZSZ által összefogott biomassza távhőtermelők csoportja. Hasonló árplatform számos más piacon is működött korábban Magyarországon, például a piacnyitás kezdeti éveiben a villamosenergia-piacon az ún. HEPI árindex, amely az árindexálásban is szerepet játszott.
1. táblázat: Biomassza árképzési módszerek előnyei, hátrányai
Javaslatok
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy nincsen egy olyan módszer, amely minden körülmények között a legjobbnak tekinthető. Ez függ a biomassza távhőpiac méretőtől, a teljes hazai értékesített faállománytól, illetve a fapiac fejlettségétől is. Hosszú távon mindenképpen előnyt jelenthet, ha van egy transzparens fapiaci árjelzés. Ennek egyik első lépése lehet az önkéntes ár-platformok működése, amely viszonylag gyorsan kialakítható, és az árszabályozásban is alkalmazható. Szintén fontos volna, hogy az érintett szaktárcák és hatóságok bevonásával létrejöjjön néhány biomassza- illetve fapiaci szabvány, melyek egységes terméket definiálnának egy olyan piacon, amely jelenleg a nem-standardizált termékek miatt nehezen tehető transzparenssé. Összességében, az erdészeti eredetű biomassza árképzésére vonatkozó szabályozási koncepció kialakítása szaktárcákon átívelő feladat volna.