A magyar távhőszolgáltatás helyzete, jövőképe

A jövőkép prezentáció formájában itt nyitható meg

 

Előzmények, háttér

A Nemzeti Energiastratégiában foglaltak alapján – az uniós törekvésekkel is összhangban – kiemelt cél az energiatakarékosság fokozása, a megújuló alapú energiatermelés arányának növelése, a települések levegőminőségének javítása.

E célok elérésében – a nemzetközi trendeknek is megfelelően – kulcsszerepet kell adni a korszerű távhőszolgáltatásnak és az abban rejlő potenciál kiaknázásának, hiszen ezzel a technológiával, a földgázfüggetlen energiatermelést, illetve a hulladékhőt is bevonva, az ellátási hely (jellemzően sűrűn lakott, városi környezet!) fűtési, hűtési és használati melegvíz igényeit nem szennyező módon lehet kielégíteni.

A távhőszolgáltatás további előnye, hogy egyszerűen alkalmassá tehető az energia tárolására (ezáltal a térben és időben elszórtan jelentkező hőtermelés felhasználására), valamint részt tud venni a villamosenergia-rendszer szabályozásában is, melyekre főleg a villamosenergia termelési szerkezet változásával, a kevéssé skálázható megújuló alapú termelés arányának növekedésével egyre nagyobb igény jelentkezik.

 

Jelenlegi helyzet

A távhőszolgáltatók Magyarország 95 településen 675 ezer lakossági fogyasztó és több mint 13 ezer egyéb felhasználót látnak el – ezzel az összes hazai hőigény 12 százalékát lefedve, ami szilárd alapnak tekinthető. Ugyanakkor mind az üzemeltetett rendszerek, mind a kiszolgált épületállomány műszaki jellemzői csak korlátozottan teszik lehetővé a távhőben rejlő potenciál teljes körű kihasználását.

A szektor technológiai fejlődésének legfőbb irányai a szállító közeg hőmérsékletének folyamatos csökkentése, a hőforrások egyre nagyobb diverzifikációja, a megújuló- és hulladék hőforrások növekvő megjelenése, és a növekvő energiahatékonyság.

Ezzel szemben a hazai rendszerek elemei esetenként még az 1970-80-as évek műszaki színvonalát tükrözik. Az eszközök jelentős része fizikailag is elavult, a jelenleg távhővel ellátott épületállomány komplex rekonstrukciójának elmaradása, valamint a lakásonkénti szabályozhatóság és költségmegosztás, vagy mérés területén meglévő hiányosságok pedig a pazarló energiafelhasználást eredményez. Mivel itt is igaz, hogy „a leglassabb hajó határozza meg a flotta sebességét”, a legtöbb rendszer esetében – a megvalósított fejlesztések ellenére is – még a korábbi 90°C feletti előremenő hőmérséklet a jellemző.

Az egyre több helyen előforduló újgenerációs elemek főleg a hőtermelés diverzifikálása és zöldítése terén jelennek meg (a kapcsolt energiatermelés részaránya meghaladja a kedvezőnek tekinthető 50%-ot), de a rendszerek többsége nem felel meg a „hatékony távfűtés” uniós szabályozásban rögzített, folyamatosan szigorodó kritériumainak[1].

Az elmúlt időszakban a szabályozási környezet jelentős központosításon ment keresztül. Ennek során az önkormányzatoktól a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz kerültek a működési feltételeket meghatározó jogosítványok (árképzés, engedélyezés stb.), de ezzel párhuzamosan a szolgáltatási színvonal, terjedelem, díjstruktúra tekintetében nem történt érdemi, szükséges mértékű egységesítés. A mostani jogi és gazdasági keretrendszer – részben az iparágak közötti keresztfinanszírozás révén – lehetővé teszi a megfelelő ellátásbiztonság melletti mindennapi működést, de csak korlátozottan támogatja a mennyiségi és minőségi fejlődést.

Fejlődési irányok, feladatok, együttműködés

Az iparág egészének törekvése, hogy a hazai távhőszektor a meglévő adottságokra alapozva, a benne rejlő potenciállal összhangban levő, érdemi szerepet töltsön be a globális klímavédelem és a települési levegőminőség-védelem, valamint az energiafüggetlenség területén. Ennek legfontosabb elemei

• a meglévő rendszerekben a primer hőmérsékletszint érdemi csökkentését lehetővé tevő komplex fejlesztések megvalósítása,
• a „hatékony távfűtésre” vonatkozó mindenkori kritériumrendszer teljesítése, a felhasznált földgáz jelenleg ~70%-os arányának csökkentése,
• az utóbbi időben drasztikusan megnövekedett hűtési igények kielégítése,
• a sűrűn lakott övezetekben a rossz hatékonyságú és rendkívül szennyező gázkonvektoros fűtés minél nagyobb arányú kiváltása, illetve
• a hatékonysági fejlesztések révén felszabaduló hőtermelő kapacitások új felhasználók bekapcsolásával történő kihasználása.

 

Fentiek a szektor maximális elkötelezettsége mellett, de az erőteljesen regulált környezetből adódóan csak a szabályozó szereplőkkel és a felhasználókkal partnerségben valósíthatók meg.

E közös munkában az iparági oldal felelőssége a körültekintő előkészítés, döntéstámogatás és a szakszerű megvalósítás, amihez a szakpolitika elsődlegesen az alábbi szabályozási és a szükséges források biztosítását célzó feladatok ellátásával járulhat hozzá:

• Hosszú távon stabil, kiszámítható szabályozási környezet kialakítása, mely többek között a szükséges mértékig egységesen rögzíti a szolgáltatási terjedelmet és színvonalat, kitér a távhűtéssel kapcsolatos előírásokra, kezeli a felhasználó-díjfizető kettősségének problematikáját, valamint a gyakorlatban is alkalmazható módon lehetővé teszi, hogy területfejlesztési és környezetvédelmi szempontok alapján meg lehessen határozni azokat a területeket, ahol kötelező az emissziómentes fűtési módok (így a távhőszolgáltatás) alkalmazása – ez utóbbi célszerűen kiegészítendő a gázkonvektoros épületek távhőre csatlakoztatását célzó intézkedésekkel is;
• A távhőszektor dinamikus bővítéséhez és zöldítéséhez hozzájáruló, a fejlesztéseket ösztönző árszabályozási rendszer kialakítása és működtetése;
• A távhőrendszerek „hatékony távfűtéssé és távhűtéssé” válását, valamint energiahatékonyságát eredményező beruházásainak a megvalósítását ténylegesen lehetővé tevő, megfelelő mértékű támogatási források és intenzitás biztosítása;
• A jelenleg ellátott épületállomány energiamegtakarítást fókuszba helyező komplex rekonstrukciójának támogatása / ösztönzése az érintett felhasználók bevonásával.

A sokelemű, számos szereplő közreműködését igénylő munka körültekintő tervezést, koordinációt igényel. Ehhez megfelelő platform lehet a hosszú távú célokat és azok lebontását is magában foglaló Hatékony Zöld Távhő Program, melynek következetes megvalósítása a szektor és a szakpolitika képviselőinek érdemi együttműködése mellett történhet.